2010.01.18-22

Sziasztok!

Újra itt vagyok!/I’m here again!~hehe

Ez a hét is nagyon értelmes volt, mint úgy mindig. Utálok visszajönni Pécsre.(I hate to go back Pécs.Really!!!!)Nem, azért mert valami bajom lenne Péccsel. Csak egyszerűen otthon sokkal jobb. Mostanában többet gondolkodom, mint amúgy. Pedig egy kedves kínai barátom mondta egyszer, hogy” You thinking to much!!”- valószínűleg igazai is volt. Persze néha meg azt érzem pont ellenkezőleg. Azt hiszem talán némely helyzetekben meg nem eleget. Nem sokára 22 éves leszek, kicsit öregnek érzem magam, olyan hamar repülnek az évek. Egy biztos, ha csak 5 évvel ezelőtt ennyi eszem lett volna, mint most. Valószínűleg más lenne most az életem. Talán túlkésőn jöttem rá dolgokra, vagy még nem túl késő? Mi emberek álmodozunk dolgokról egyesek sikeresen meg is valósítják, másoknak pedig álom marad örökké. Rejtélyes ez! Talán nekem is van álmom, csak túl gyáva vagyok a megvalósításukhoz! Azt hiszem, a jellememben rejlik, hogy nem vagyok az a kockáztatos típus. A vízöntőkre állítólag pedig jellemző az önmegvalósítás, de valahogy nekem ez nem olyan könnyű. Azt hiszem, regényt fogok írni, túl sok mindenen gondolkodtam mostanában. Úgy gondolom jól is esne, ha kiírnám magamból. Bár lehet, senki nem fogja elolvasni. Sokszor egyedül érzem magam, néha pedig azt érzem, egyetlen olyan barátom sincs, aki igazán közel állna hozzám. Vagyis talán egy a MUCC!/She’s very smart, and I love her! I know, that she love me. When I’m sad, she always make me happy!/

Talán ő az egyetlen, aki mindig mellettem áll. Itt lenni a kollégiumban csak miatta éri meg, amúgy elég unalmas. Reggel elmegyek iskolába, délután haza jövök, aztán eszek, alszok és minden kezdődik előről. Nem tudom, hogy ezt hogy lehet megszokni. Most, hogy utolsó évem van. Úgy érzem nagyon nehéz már kivárni a végét. Foglalkoztat, hogy mi lesz ez után. Gondolkodtam, hogy megyek tovább, de minek egy azt már fizetnem is kellene, kettő újabb unalmas 2 év, ami után ugyanúgy nem lesz jövőm a munkavállalás terén itthon. Nem is gondolkodom magyarországi vonatkoztatásban. Talán, mert ez a sorsom, hogy innen elmenjek. Sors?Vajon létezik olyan, nem tudom.Én mindenesetre hiszek benne, szerintem nincsenek véletlenek.Minden okkal történik az emberrel a jó és a rossz is.Olyakor a rossz kell, hogy elgondolkodjunk a cselekedeteinken.De minden rossz után állítólag valami jó jön!Jöhetne!Bár nekem meg van mindenem, tényleg. Sokaknak ennyi sem adatik meg, vagy épp semmi sem. Örülök annak, amim van. Csak a lelki társam hiányzik. Most már lassan egy éve, hogy egyedül vagyok. Mármint nincs barátom(I don’t have bf)L

Az elején nehéz elviselni hiányzik, lehet nem pont ő, az a személy. Csak a jelenléte annak, akit szerethetsz. Aztán eljön a jó időszak, amikor nincs időd gondolkodni, vagy éppen csak jól esik a magány. Aztán jön a java, amikor már mindenkiben őt keresed. Na kb. itt tartok én most. De biztos vagyok benne, azért várat ennyi magára, mert megérdemlem és mert különleges egy személy lesz számomra. Remélem!